| Megjelent Berkesi Alex új albuma |
|
|
|
| Aktuális |
| 2009. december 03. csütörtök, 19:34 |
|
Berkesi Alex új albuma a magyar könnyűzene történetének igazi csemegéje. Olyan lemez, amely az ősi, mindannyiunk "református" szívének kedves dallamokat egészen új, izgalmas megvilágításba helyezi, s közben mégis hű marad az eredeti zenei, s a szövegek tartalmi üzenetéhez. Eddig megjelent lemezek: www.aberkesi.fw.hu 1. Krisztus Urunknak áldott születésén (Berkesi Alex) Életem során rengeteg ösztönzést, elismerést kaptam-néha már-már úgy éreztem, méltatlanul-, amikért örökre hálás leszek. Engedtessék meg ezek közül a két legemlékezetesebb pillanatot elmesélnem. Az egyik meglehetősen régi történet. Egy keresztény ifjúsági egyesület kért fel az általuk szervezett nyári tábor zenei részlegének beindítására. A helyszín egy vízparti kastély volt, ami történetesen árvaházként is funkcionált. Ahogy megérkeztünk, azonnal munkához is láttunk, legnagyobb megdöbbenésünkre azonban tapasztalnunk kellett, hogy aki otthon bepakolta a zenekari felszerelést, olyan dolgokat felejtett ki, amelyek nélkül majdnem minden - többek között a dobfelszerelés is - használhatatlanná vált. Mivel azonban ez közvetlenül a tábor megnyitó eligazítása előtt történt, reklamálni sem volt lehetőség, bejelentették ugyanis, hogy aki szeretne a zenekarhoz csatlakozni, engem keressen. A számunkra kijelölt terem hamar meg is telt, a tábor résztvevői mellett nyolc-tíz fiatallal, akik az árvaház lakói voltak. Ahogy megláttam a várakozással teli tekinteteket, rögtön tudtam, hogy feladatot kaptam ajándékba, nem pedig vereséget büntetésből. Egy hirtelen ötlettől vezérelve szétosztottam az amúgy használhatatlan dobfelszerelés darabjait és mindenkinek személyre szóló feladatot adtam. A gyerekek egytől egyig megszólítva érezték magukat - akárcsak én a feladatot rám róvó által. Két napon át dolgoztunk, majd kiálltunk a tábor és az árvaház lakóiból álló plénum elé. A hangulat leírhatatlan volt. A két csapat együtt táncolt olyan egyházi énekekre, amiket talán soha nem is hallottak. Én pedig azt gondoltam magamban, hogy valami ilyesmit érezhet az, aki így énekel: "Soli Deo Gloria". A másik egészen friss élmény. Mivel az anyag nagyrészt otthon készült, a munkának óhatatlanul fültanúja volt a családom is. Egy ilyen alkalommal osont be a nagyobbik fiam, Borisz és miután megigérte, hogy csendben lesz, leült mellém és figyelte, mit csinálok. Éppen a Száncsengő c. szám szólóját próbálgattam, és miközben játszottam, fél szemmel a fiamat figyeltem. Ő pedig először mosolyogni kezdett, aztán a mosoly átment kuncogásba, végül pedig teli szájú hangos kacagásba. Ragyogott a boldogságtól, és én először nem értettem, miért. Abbahagytam a zenélést, mire Ő is abbahagyta a nevetést. Amint azonban újrakezdtem, ismét rázendített. Ekkor jöttem rá, hogy mindez annak a hatása. Megkérdeztem, hogy tetszik-e neki, Ő pedig boldogan felelte: igen. Úgy hiszem, sokaknak adtam már át a szeretetből, amit a zene közvetít, ennyit viszont talán még sosem kaptam vissza belőle. Hálásan köszönöm a családom (Bea, Boriszka, Cukiván, Anyu, Apu, Bogi) jelenlétét és segítségét a kivitelezésben és a terjesztésben egyaránt. Köszönöm Pál Sándor évek óta tartó támogatását, Péter Gábor barátom bizalmát, Százvai László tehetségét, Szilágyi Dénes szakértelmét, a zene és az alkotás hatalmát, ami hosszú várakozás után bár, de annál rövidebb idő alatt hozzásegített e lemez létrejöttéhez. Nélkülük nem sikerült volna.
|
| Módosítás dátuma: 2009. december 04. péntek, 12:21 |



